Hírek

Gondolatok a gyermekszínházról és a bábszínházról

Március huszadika a gyermek- és ifjúsági színházak ünnepe. Világszerte sokan gondolják – gondoljuk – fontosnak, hogy a gyerekek és a „fiatal felnőttek” rendszeresen találkozzanak azzal a különleges közösségi élménnyel, amit csak a színházművészet adhat. Hogy miért? Hallgassuk meg, mit üzen  erről Suzanna Lebeau, a világszerte ismert, Montreálban élő  drámaíró, aki pályáját színésznőként kezdte.

 

Drága barátaim,

szeretem a színházat.

 

Szeretem a varázslatot, amelyben együtt vagyunk:

ugyanabban a helységben,

együtt, és mégis egyedül.

Mindenkinek megvan a maga baja

– járjon bár mezítláb vagy szuper cipőben,

éljen a sarkvidéken vagy a trópusokon –,

mindenkit meghatároz

a családja, ízlése, bőrszíne, gondjai és álmai.

 

Még inkább szerettem a színházat,

amikor a színésznőként találkoztam a fiatal közönséggel.

Megértettem, milyen finom határvonal választja el (és köti össze) a valóságot és a képzeletet.

Melyik az IGAZI – ha van olyan egyáltalán?

Melyik próbál becsapni?

Melyik szól hozzánk szebben, mélyebben?

Az élet realitása, vagy amit róla képzelünk?

 

Csábító gondolat, hogy a valóságot higgyük igazabbnak.

Hiszen amit saját szemünkkel látunk, az biztosan valódi.

Amit csak képzelünk, az nem létezik.

 

Hogy lehet akkor, hogy egy pofon

– egy szimpla színpadi pofon – jobban kihozz a sodromból,

mélyebben érint, mint a tegnapi híradó háborús borzalmai,

pedig azok valódi képek voltak,

és arról beszéltek, hogy holnap minden rosszabb lesz, mint ma volt.

Reménytelenebb és borzalmasabb.

 

Hogyan lehetséges ez?

A kérdés fantasztikus, nem? Lehetetlen megválaszolni.

Ez az a titok, amely a színházat olyan értékessé, és ritkává teszi.

 

Mind, akik itt ültök most a „hamis” színpadi fényekre várva,

mondjátok meg nekem, mi az igazi – ha van olyan?

És mi a hazug – ha létezik?

 

Sok szerencsét a gondolkodáshoz!

Szeretettel:    

Suzanne Lebeau

 

Március 21. a Bábozás Világnapja. Az UNIMA Nemzetközi Bábművész Szövetség világnapi üzenetét 2012-ben Joan Baixas fogalmazta meg. Az üzenetet Kovács Orsolya fordította magyarra.

Ünnepnap a mai.
Ma nem nyitjuk ki az újságokat, kikapcsoljuk a hírközlő csatornákat és köszöntjük a művészetet és a társulatunkat. Különleges nap ez a mai, a Bábozás Világnapját ünnepeljük.
Nem feledkezhetünk meg azonban a bánatról, a fájdalmas valóságról és arról a szegénységről, nyomorról, amely a világunkat sújtja. De éppen azért, mert nem akarunk felejteni, most egyszerre az emberi méltóságot és azt a csillapíthatatlan vágyat is üdvözöljük, amely az életet ünnepli a balszerencsével és a halállal szemben.
A művészet ennek a méltóságnak a himnusza, összehozza a múlt és a jövő generációit, kultúráit, nemzettségeit. A művészet összekapcsolja azokat az embereket, akik együtt, egy időben néznek ugyanabba az irányba, csodálják a művet és fedezik fel együtt az ismeretlent. Az alkotó és a néző válik eggyé ilyenkor. Minden művészi megnyilvánulás egy homokszem a valóság gépezetében.
Minden alkalommal, amikor életre keltünk egy karaktert, újra és újra aláírunk egy függetlenségi nyilatkozatot. A képek és szavak, az értelmezés, az elbeszélés, akár egy rakoncátlan gyermek, a báb megerősíti az ártatlanság, a boldogság iránti elkötelezettségünket, de egyben megmutatja a másik végletet is, a kegyetlenséget.
Az ártatlanság pedig fontos és termékeny, ahogyan azt Jarry, Kurosawa, Miró, Arseniev és sokan mások már bebizonyították.
Kegyetlenséget pedig a jelmezzel és egy gúnyos arckifejezéssel bármikor mutathatunk.
„Az állatok úgy élnek a természetben, akár víz a vízben." - tartja Mircea Eliade. Ez alapján kimondhatjuk: a báb úgy él a képzeletben, mint víz a vízben.
„Egy hely, ahol találkozik az állat- és növényvilág körforgása, a föld és a víz és az emberek képzelőereje, ahol a bábos úgy játszhat, mint egy király, nem mérlegel, nem lép közbe, csak virágzik a művészete."
„Az embert a tudata, az értelme emeli ki az állatvilágból, talán nem is véletlen, hogy az első ember által megszemélyesített élőlények az istenek voltak. Az értelem tesz minket emberré." - Eme filozófiai eszme tökéletesen összefoglalja a bábos fő feladatát: életre kelteni az élettelent és bevonni a nézőket is ebbe a varázslatba.
Már jó néhány éve annak, hogy egy maroknyi bábosnak az a bölcs ötlete támadt, hogy létrehoznak egy olyan társaságot, amely segíti a nemzetközi tapasztalatcserét.
Az UNIMA mára a valóságunk része, világszerte ismert és elismert és mindent megtesz, hogy a művészetet és az emberi méltóságot érintő kérdésekben a hozzáértő emberek minél többet tehessenek.
Áldjuk hát meg az isteneket, hogy ezt a szakmát adományozták nekünk, köszönjük nagyapáinknak, hogy létrehozták az UNIMA-t és ünnepeljük a művészetet, a képzelet csodálatos hatalmát. Köszöntsük együtt a bábozást!
Barátaim, kellemes időtöltést kívánok erre a napra!

bábszínházi világnap

 

Fordította: Horváth Péter

Műsorrend

2017 november

KeSzCsSzVa
30310102030405
06070809101112
13141516171819
20212223242526
27282930010203

Támogatók


Fel